MENÜ

Könymustra
.

Könyvmustra - Könyvajánló


Györgypál Katalin: JELEN-LÉT antológia, 2008 Kritika

(Megjelent a Kláris folyóirat 09/02. számában)

 

A Barátok Verslista neve régebbi olvasóink előtt nem ismeretlen, cikket is közöltünk már róla. (06/3. sz.) Bevallom, szervezőjüket-szerkesztőjüket, Baranyai Attilát személyesen nem ismerem, "e-mailes korom óta" azonban néhányszor szót váltottunk. Olykor rájuk kattintok: ők elsősorban az interneten éltek-élnek. Tudtam, hogy a kézhez kapott - kellemes kivitelű és mint megállapítható lett a kötet részletesebb átolvasásakor-áttanulmányozásakor -, pontos szerkesztésű, jól forgatható kötetben - amely a Verslista 8. születésnapjára jelent meg - kevés név lesz ismerős. Nos, 55 szereplő közül összesen négyen (Dénes Mónika, Kamarás Klára, Szabolcsi Erzsébet és Bodó Csiba Gizella); nem nevezhető nagy számnak. Érzékelve e "baráti társaság" fejlődését papírhordozón is (számos kiadványt közreadtak már ily módon is, minderről a bevezető is részletesen tájékoztat), eredendő kíváncsisággal kezdtem forgatni, majd aprólékosan elolvastam minden oldalát (az egyes szerzők versei nem kezdődnek külön oldalon), beleértve a hátsó borítón található címadó verset is.

Sokukról sok mindent megtudtam írásaikon keresztül (ez az antológia csak két díjazott alkotóról közöl tudnivalókat, néhányukról azonban olvashatunk a társaság korábbi, kissé más jellegű antológiáiban), még ha talán nem ez volt olykor a céljuk.


55 ember műveit elemezni lehet, de csak számos oldalon. Összességében a meglehetősen szokványos (bár igaz) mondatokat lehet leírni: érték önmagában a létrejötte, fontos, hogy ennyi ember sokféle gondolata, nézete, stílusa felszínre kerüljön, és hogy maradandó formában megőriztessék. Nyilvánvalóan vannak kiforrottabb és kevésbé kiforrottabb művek (de mihelyt részletekbe bocsátkoznék, bizonyára azonnal eltérőek lesznek a vélemények.)

Végül úgy döntöttem, egyes konkrét műveket megemlítek, a kötet szerkesztési elvét követve (a szerzők nevének abc-sorrendjében, kivéve a két díjazottat).

Már a kezdő oldalon olvashatjuk Ábrahámné Ági (kicsit furcsa a "-né") Tik-tak című versét, egyszerűségében sokatmondó és felemelő: "Tik-tak, csak csendesen / ahogy fogy életem".  (8. p.) Alázat c. verse is rövid, ám sokatmondó: az újrakezdés mellett tesz hitet.

Érdekesek Benke Rita verseiben kifejezések, képek (Dalí c. versében: "szürr-ös estebéd"). Jól érzékelhető íve van "Koyaanisqatsi: új Kor, új Út" című hosszabb, költői képekkel megtűzdelt, háromsoros szakaszokból álló versének, kettőt idéznék: "rózsakavarc-lét edződik / a hegyről lefutó víz / szabad vésője nyomán"; "kigombolt létem / sugár-szabadon bomlik / a téli szürkeségben" (16-17.p.) Nagy erő van következő versében (Joni Mitchell Május Tizedikén, pl.: "pusztítson Törésvonalad a tengerrengető / hogy lágyuljon a csont repedjen a velő"  (19. p.) --  lelkemig azonban nem ért el, nem tudtam átérezni igazi célját.

Életigenlőnek találom Bíró Pál Tibor "Gördülő kövek" c. versét ("gyöngyöző forrásvíz, álom túlélőnek / futóhomokon drága kincs az élet." (21. p.)

Az antológia két hosszabb prózát közöl Bor Erikától (ő is azok közé tartozik, akik idegen nevet - is - választanak maguknak), az első egy elmúlt szerelem története, amiből nem derül ki, miért hagyta ott a fiú - ám olvasva a sorokat, valahogy meg sem lepődünk rajta. Ezt követi "Az Úr és Én" (így, nagy É-vel) című "beszélgetés", amiből a világ "igazságtalanságai"-t sorolja főhősünk, eközben sok fontos társadalmi-erkölcsi kérdést tesz fel (kinek.?), amelyekre igazából választ (természetesen) ugyan nem kaphatunk, de
megismerhetjük a szerző álláspontját, pontosabban hitét.

Csatlós András jelen világunkban él: éhező gyerekek, mosogatás. De itt van a "Templomban" c. verse egy "Idős-öreg néni"-vel, akinek "Teste vékony, karcsú, gyenge, mint a nádszál, / Hite keményebb az ősi kősziklánál"! (44.p.)

Formailag is érdekes Csontos Márta Kincseid c. verse, és elgondolkodhatunk 25 aforizmáján, zömük mély értelmet rejt magában ("Kielégítetlen vágyakból születik a rosszindulat".)

Dénes Mónika néhány itt közölt verse olvasóink előtt már ismert (Gyümölcsvirág: "Varázsgömbben születtem. / Anyám varázspalásttal takart"; Örömdal; Hit-vallás-s-óhaj) A Bontatlan ajándék csak sejteti egy kapcsolat végét.

Egry Artúr mintha a posztmodern felé (is) menne, de a "Peregnek" c. verse értelemmel-érzelemmel egyaránt tudatosítja az idő múlását (53. p.).

F. Bozó Évától kissé tömör leírást kapunk az Alpokról, ám "A Holdnak egy targajos felhőóriás mögött támadt bujkálni kedve" (54. p.) - ez a mondat kárpótolhat minket. Az idő kérlelhetetlen múlásával két rövid, de kifejező verse is foglalkozik Az Élet és Fiatal.ÖREG címmel. (55. p.)

Fortune Brana művei is megfogtak. (Bizonyára van "böcsületes" magyar neve is.) Formailag kimunkált a kifejező Téged idéz a dal című. Kedves, játékos, meseszerű - és kimunkált a Szent Iván-éj  kissé hosszabb verse. (Kezd: "Holdfény-járta út vezet / éjente a kis ösvényhez, / hol a szívem elveszett." és a vége: ".mint egy álom, / te meg én, és azt se bánom, /hogyha szívem elveszed: / úgyis, úgyis elveszett." (62-63. p.) Jó a Varázsoló-ja is ritmusban, dinamikában, és nagyon emberi a Jutalomjátszma c. "fikciója" (próza), természetesen (?) fiatal pár, születő-felnövő gyerek, és még (kölyök)kutya is.

Geisz Lászlótól is többféle tematikájú művet olvashatunk, élet, jelenünk, cica (!), szomorú számvetés.  és a címadó vers a hátsó borítón: "Ma még talán, / jelen vagyok és létem, / ahogy remélem, / hagy tán nyomot."

Gősi Vali Ki váltja meg? címmel írt verse nem is lehet más: (Isten)keres(gél)ő. "Csak betűk, szavak."  Az embertől eljut Istenig: "Talán az ember lelkében lakik / valahol Isten is." (75. p.) Igen, talán.  Aztán Menekülő szavak: "borús, őszi nap", meg "bús emlék" - szerencsére túl tud lépni ezen a vers befejezésében: "a könnycseppek / üveggyöngyökként /széthullanak." (76. p.) Érdekes megfogalmazású a Talán a gyertyaláng -képzelet és valóság egyfajta felmutatása-sejtetése. Végül a Mindörökké ősz
lehetne megszokott, lapos. De nem. "ahogy a kozmikus éteren / a holtak küldte / elmúlás árnya vár";. "Csak  illat és lábnyom már / az úton át feléd csaholó / kiskutyád". (Az utolsó versszakokban újra gyermekek, könnyek meg lobogó gyertyaláng - igaz, halottak napja végül is ősszel van.) (78-80. pp.)

Hajdu Mária több versében is a szerelemről szól, melyekből egyetlen sor (itt kettő) nagyon sokat mondhat: ("Addig szeretlek.) Míg a Földön terem / egy szál vörös rózsa". Még ha nem is feltétlenül a kis herceg rózsája. (82. p.)

Hanyecz István le sem tagadhatná igazi szakterületét, az elektronikát, internetet (bizonyára jó okkal kapott ő is díjat a közösségért kategóriában), ami mellett pompásan megfér a horgászás.

Kamarás Klárától korábban verset és prózát egyaránt közöltünk lapunkban. Örömmel olvastam most is verseit. Életkoránál fogva a "Végkiárusítás"-sal foglalkozik, de hogyan! Bajazzóról beszél, és erre biztatja az embereket: "Ó, nézzetek tükörbe! Nézzetek! / Magatokat nézzétek, és ne engem! / Micsoda játék.! Most lehet nevetni!" (87. p.)  Másik versében így ír: ".annyi minden várna még!", majd váratlanul (?) így fejezi be e versét: "Fáradtan megadom magam. / Hol vagy hazám? Van még haza?" (Állj félre Sors, 87-88. pp.) Fogyó utak c. versének megformálása is egyéni, "Lassan már elfogy alólunk az út",
ill. "de lassan elfogy alólunk az út" sorok ismétlődnek az első sortól "lefelé", az ötödik versszakban már az utolsó, befejező sort alkotja. Gondolatilag is szintén érdekes az Őszi illúziók c. verse. Végül a Mondd, hol keressem. címűben egyrészt megállapítja: "Mindenki ír. / Megszűnő, s újuló internetes lapok"., másrészt fájdalommal kérdezi: "Mondd, merre van az én piramisom?" - amin fennmaradhatnak az ő lelkének üzenetei.

Érdekesek Keszy-Harmath Dániel írásai, a Mutasd meg a szerelmet. c. versének elején kijelenti: "zavaros az élet, zárlat van az agyban", és ha jól érzékelem, ezt meglehetősen jól bemutatja a vers további részében. Mit ér.? c. versét a halál, az elmúlás gondolatának egyfajta felvetése miatt idézem: "Mit ér így a tudás / Mulandó létével?" - ez is lehet egyfajta válasz a haláltudatra, de nem az egyetlen féle.

Kiss Angéla a jelent kísérli meg bemutatni, ami "jellegtelen"  (Jelen, 97. p.) Szerencsére feloldja ezt "Egy nevetve zengő kisharang" (Tejköd, 98. p.)

Koródi Sándor prózájában "Egy kis rózsa rövidke, ám csodálatos életé"-ről ír nem is olyan röviden, a sorok közt emberi kérdéseket, az élettől, a mások megbántásától való félelmet vetve fel, melyet a rózsa magát megmutatni vágyása mégiscsak legyőz. Igaz, segítségére van a Nap.

Kovács Daniela versében "Vállamon omlik szét az alkony puha fénye"; összesen három versszak, tele képekkel. Még egy: "átindáz a barnán ülepedő sötét". (105-106. pp.) Ezt egy nagyon rövid prózája követi, a felét idézem: "ha majd egyszer kinézek az ablakon, és nem látok éhező gyermeket, nem látok többé háborút és szegénységet, akkor több ezer csillaggal díszítem majd a fenyőfámat. mert számomra az lesz a karácsony." (Ha majd egyszer., 106. p.) Tarthatni tőle, akkor sosem lesz.

A nehéz gránitkő alatt c. természetesen a halállal foglalkozó vers, melynek az első szakaszát én talán elhagynám, bár a "szétfoszlik a remény" egyértelműsíti a helyzetet. "a nehéz gránitkő alatt / pihennek gyermek-álmaim" utal a személyre. ám végül így ír: "elfogadom az élet rendjét / s az engem sújtó mérleg-karját." Az élet rendje a mulandóság, aminek elfogadása nagy lépést jelenthet életünkben - ezért emeltem ki.

Kovács József Tibor Megkísértve c. szintén "fantasy"-jában fogyaszthatóbbá teszi a történetet főhősünk szerencsétlen balesetével, megkérdőjelezve magát a "megérzés"-, "előrelátás"-elméletet. miközben versében (Emberibb élet) ezt írja:  ".szemembe égett / Színnel telt képe már egy emberibb létnek." Hogy ez milyen, azt csak sejthetjük, ám gyönyörűen zárja le: "Méhedből születik az emberibb élet." (109. p.) A kiutat másik versében is a szerelemben vélheti megtalálni. (Ébredés, 110. p.)

Kovács Károly versei egyszerűeknek tűnnek, pedig mélyebb értelműek, no meg szellemesek is: "A mosogató előtt ülve / . / Talán a bölcsesség hiánya, mi / közénk furakodott - képzavar, / egy rongy, egy kanál, egy bögre / harmóniája, ami téged felkavar, / bennem a szépség látszatát kelti, / hát miért csodálkozol, ha / írásom perli indokolatlan / hiányod? Az összkép szétesett. / Ki van, kiért?  Ha van, ki ért". (Aki szelet vet.) Hát ennyit (újra) holmi mosogatásról.

Szépek Maszong József versei is reményről, vágyról. "hullámzik a gyertyaláng, / mint tenger a fényben, / benned látom a végtelent". (.táncoló fényben, 116. p.)

Mayer Zsó a múltba réved mai gyötrelmei elől. Mézes Mónika talán gyermekkori tragédiáit fedi el versében (Nem vagyok.) Félelemre utal másik két verse is.  Molnár Lajos versei vágyról, költők szomorú sorsáról, saját negatív önképéről szólnak. Ki tudja, kinek milyen sorsa volt, és főleg - lesz még?

Szép Nagy Erzsébet  Mindig velem c. verse, csupa-csupa természet, a csupa-ragrím sem bántó ebben a versben ("Lelkem rejlő  / Virágimban". 130. p.) Az Utca gyermeke együtt érző és reménykedő vers - nem a költő dolga, hogy kalácsot tegyen majd a ma nincstelenek asztalára. (Attól tartok, ehhez a hit is kevés önmagában.) Távoli, szép reményt ad  az "Elrejtelek" c. verse is.

Nagy László Zsolt Baleset c. verse sűrített tragédia. Ódor György verseit a bánat "lengi át",  "panaszkodó szám",  saját maga nem-találása e korban, gyermeksírok és félelem.

Őszi Anita versei érdekesek, szépek is: "Ha véletlen az asztalon hagyom / sótlan ételed, / megízesítik az őrangyalok neked."  (Véletlen talán? 141. p.)

Poroszlay Gabriella versei szerelmes-versek, de nem ily egyszerűen. "magammal viszem / ölelésed melegét / - puha kendőbe bújok -" (magammal viszem., 141. p.) Szerelme nagymamája "megigazítja schultz-kötényén a felhőfodrot"; ".valahol lesz egy kis ház, virágos kert, / otthon színű csendből nevelt." (a legszebb kincsek, 142-143. p.) Ismeri az embereket,: "az ember ösztönből véd és hárít" (és bocsásd meg a vétkeinket., 143. p.) Még a Metamorfózisból az első szakasz: "a kérdésekből immár / válaszok lettek / s kétkedésből / fényes bizonyosság /  hosszú út végén / érkeztem meg / hozzád".

Rácz Katalintól prózát olvashatunk "Földönkívüliek a Pénzverem utcában" címmel, ha akarom vidám, ha akarom, sejtelmes.

Szabolcsi Erzsébet versei következnek csendről ("Bennünk zenél az idő". Mindennapi csendjeink, 150. p.), időről, múlásról. "Csillan a tóban a csillagéj, / harmatot terem a friss idő." (Újra, 151.) (Megjegyzem, egészen csodálatos természetfotói is vannak más kiadványokban.). Több érdekes vers és próza következik, ezek közül Szakáli Anna Vihar-ját emelném ki balladai hangvétele, sejtelmessége, szóhasználata miatt is.

Érdekes, igazságkereső vers Szilágyi Józsefé (HABAKUK kispróféta nagy igéi), és nem annyira szokványos karácsonyi verse Hajléktalan karácsony címmel.

Azután itt van  Újlaki T. Erzsébet Az utolsó versének első versszaka: "Egyszer majd az utolsót is / meg kell írni, / a szivárvány-röptűt, /  az egyszerűt, / a tölgyfagyökerűt, / . / rímes-rímtelen csodát, / a Szóban maradót." (174. p.) Melyikünk ne vágyna erre?

Vozárik Lajos Templomban c. versében megakadt szemem-figyelmem egy szón: "sámándob". Lehet véletlen is akár, annál érdekesebb "elszólás". pogány hitünk maradványának valamiféle felbukkanása? (".szelíd mosolyodtól / mellembe sámándob költözött", 184. p.) Vörös Bernadett Fohász (másképp) c. versében többek között arra kéri Urát: "Ne hagyj életben / egyetlen embert sem!" - érthető ugyan elkeseredése, ha az eddigi ember általi rontást nézzük, de ilyet Isten nem tett. és talán ilyet kívánnunk nem túl szerencsés. A megoldás valahol másutt rejtőzhet.

Az antológiában még a 2008-as díjazott Péter Erika és Bodó Csiba Gizella bemutatkozását találjuk.

Péter Erika verseiben a fájdalom tör fel plasztikusan, kiforrottan. "Azt hittem, a doboz / örömömet rejti. / Láttam, ahogy a szél / a szemétbe ejti." (Dobozba zárt napfény, 196. p.) "A telihold forgott. / Óriáskerék. / Üveglapocskákra / hullott szét az ég." (Álmom, 197. p.)

"Állok. Csak az idő / siet. A távolban a végtelen / és egy csillagsziget." [Futómadár (Születésnapomra), 198. p.]

Bodó Csiba Gizella több versét ismerhetjük már, pl. a Kis éji zenét. Sok verse kissé sejtelmes, erősen filozofikus. "A jelen, mint a füst, úgy foszlik széjjel" - írja (Kötődések, 204. p.) ".pályaudvarok peronján / állok, s felébredek a semmivel" (Álom-ittas, 205. p.) költői képei erőteljesek, kifejezőek: "maga alá húzza lábát a harang, / öblös torkában
csak a csend-zene bong", és: "Tudatom, ./ engedd el az anyagi világot, / kristályágyon adj helyet a tudattalannak." (Engedd el, 207. p.) Végül: "csak elmélkedem kicsit még magamról, / hogy épp most? meg hogy: mivégre?" (Hajnali elmélkedés, 208. p.) Azt hiszem, vagyunk még így egy páran.

Mint megtudtam, az elmúlt 2 évben kb. 100-an voltak tagjai a Verslistának, ennek a két évnek és tagjainak válogatása ez a kötet. Végeredménye - a fentiek alapján is megállapíthatóan - gondolatilag széleskörű, sokatmondó, tartalmas, másik oldalról többféle stílust felmutató, bár inkább a modern költészet felé hajló antológia. És valóban jelenünkbe, az életbe ágyazott.


(Jelen-Lét. Hajnal könyvek sorozat, borító: Garai Tímea, sorozatszerkesztő: Baranyai Attila, kiadó: győri Vizuális Pedagógiai Műhely - Barátok Verslista, 2008, 216 o.)


Györgypál Katalin

 

Hírek

Asztali nézet